For unto us a child is born, unto us a son is given: and the government shall be upon his shoulder: and his name shall be called Wonderful, Counsellor, The mighty God, The everlasting Father, The Prince of Peace.

• Why A Salad Costs More Than A Big Mac – The Consumerist

2010/03/06 – This is why you’re fat…

• Free Audio Books – Download an audio book in mp3 or iPod format today!

2010/03/05 – legal and counting+++

• Books of The Times – Jaron Lanier’s ‘You Are Not a Gadget’ – Automatons of the Web – Review – NYTimes.com

2010/03/05 – digital maoism, or why ‘wisdom of crowds’ is bollocks

• A jóga szerepe az életminőség javításában | AUM Jóga Magazin

2010/03/01

• On An Overgrown Path: Against the monoculture of modernity

2010/02/25 – In the Middle Ages multinational armies, the Crusaders, were used to attain wealth and power. It is not difficult to see similarities between those armies of long ago and today’s multinational media conglomerates, who seek wealth and power by restricting choice and establishing a monoculture of modernity. Free thinking is today’s heresy, and it will surely not be long before those who swim against the tide meet the same fate as the Cathars of Béziers.

• Processing.js

2010/02/24 – promising javascript port of processing, uses html5’s canvas

• rosejn's overtone at master – GitHub

2010/02/19 – beauty and the beast

• YouTube – JAZARI

2010/02/19 – the beginning of steamfunk…

• Recent Progress in Quantum Algorithms | February 2010 | Communications of the ACM

2010/02/18 – awesome introduction to quantum computation…

• A Portrait of Eliane Radigue (2009) on Vimeo

2010/02/17

• Fidelio – Ligeti-remix – Klasszikus zene – A hét videója

2010/02/16 – ligeti vs palotai

• If you're going to do good science, release the computer code too | Technology | guardian.co.uk

2010/02/13 – another case for open source…

• Computational Semantics with Functional Programming

2010/02/12

felérve a hegycsúcsra, csakugyan bőven kárpótolta a látvány szenvedéseimet. előttem volt jerusalem ódonszerű falaival; szemeim csakhamar meglátták azon pontot, melyet sóvárogva kerestek s ott merengtek a golgotha fölé épült, csonka tornya s merész kupolájával kimagasló szent sír templomán. feléledtek bennem a történet emléklapjai ábrahámtól bouilloni gottfried-ig. lelkesedéssel borultam egy sziklatömbre hálát adni istennek, hogy azon kegyelemben részesített, mely után millió és millió jámbor hívő hasztalan sóvárog, s áhítattal imádtam az istenembert, ki szeretete nagy művével innét az egész világot átalakítá…

érdekes, különösen mind a nagyon kicsi, mind a hasonló ám nagy viszonya a védák tükrében. A tantrikus út c. könyvben található meg az alábbi, mely megdöbbentő módon kapcsolja össze ezt és ezt a korábbi bejegyzésünket:

az anyagi univerzumban a fejlődést mindig a tér, az idő és az okság fogalmai mentén értelmezzük. az idő szimpla és folytonos egy-dimenzió, mely a múltat a jövőtől elválasztja. a pillanat ezen folytonosság tovább nem redukálható egysége. egy nap 60 ghatika, egy ghatika hatvan vig-ghatika, egy vig ghatika hatvan lipta, egy lipta hatvan vilipta, egy vilipta hatvan para és egy para hatvan tattpata. Így egy nap 46,656,000,000 tatpará-ból, azaz pillanatból áll. ez fedi magát a változást (ill. annak adott pillanatát) is, vagyis az anyagi világban történő egy-pontnyi elmozdulást. az idő dimenziójában csak egyetlen pillanat valós, és az egész anyagi világ fejlődése ebben a pillanatban történik meg, a többi, a múlt és a jövő csak történet illetve potenciál. így az idő relatív és nincs objektív valósága. mindig kontextus függő. de a tér is relatív, mert ezt is viszonya ill. pozíciója határozza meg. ezek mind pedig csak véges értelemben valósak.

a hang a tér sajátos minősége. a hang általunk ismert fizikai oka az a hatás, mely a megszólaltatott tárgy molekuláinak rezgése által jön létre, melyek rezgésüket átadják az őket körülölelő levegő molekuláinak. és valóban, a hang egyre táguló koncentrikus körök sokasága gyanánt úgy terjed a térben, mint hullámok az óceánban. a hang a védák szerint finomsága alapján rangsorolható. nada, a világegyetem végső rezgése, mely a teremtés visszhangja (szuperszónikus); pashyanti, a spirituális értelemben felébredettek által hallható rezgések; hum, az alap rezgés, vagy a hang elemi formája (transzcendentális); para a nem-hallható, nem-manifesztálódott hang (vagyis transzcendentális nem-hallható hang, mely a csendnél lényegileg mélyebb); vaikhari, a világi tárgyak által keltett hang (pl. húr pengetése, felület ütése, stb); és a mahyama, a hallható hang és a belső rezgések közötti átmenet.

a hang mibenlétének alapja a védákban rettenetesen fontos központi tan, melyet számtalan tantra említ úgy mint sphotavada. ez a tantrikus mantrák alapja is mely a védikus szertartások független része. szótagok ismétlésével a testben keletkező vibráló ritmusokkal ébreszti fel a szellemi lényeget. a védák szerint minden, a legfinomabb gondolattól a legdurvább anyagi formákig ilyen rezgések sajátos kombinációjának eredménye. minden tárgynak így meg van a saját önhangja, mely energiájának egy leírása. a rezgés ezáltal nem oka, hanem (számos más egyéb mellett) egy következménye a hangnak.

a sphotavada doktrina ezáltal azt a felettébb fura, megmagyarázhatatlan tulajdonságot írja le, mely szerint létezik egy transzcendentális rezgések nélküli (így szuperszónikus) hang (háttér rezgés), mely hallhatatlan a normál fül számára. ezt a védák számos esetben néma, állandó ill. nem-megpengetett névvel illetik (anahata dhvani). ez a posztulátum pedig arra enged következtetnünk, hogy vákuum nem létezik. a világegyetem osztatlan egész, mely a vibrálások skáláján a teremtést megelőző prakriti-val tekinthető egynek (az ősi hang, melyet pedig az oksági feszültség hozott létre (um. ősrobbanás) a para sabda).

a doktrina azt is tartja, hogy a hangpotenciál végső minősége a csend. véges dimenziókban az általa gerjesztett rezgések fokai szülik a fényt és a dimenziókat. minden rezgés elemi tulajdonsága ennek függvényében az ereje és a struktúra, azaz hangmagasság, ritmus, frekvencia, sebesség és harmónia. így pl. egy tárgy önhangját eltalálva az alakváltozásra késztethető ill. akár meg is semmisíthető.

a mantra és yantra rituálékban a szótagok és vizuális megfelelőik használata pedig mindvégig a fentiek alapján történi.

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban – mondta – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke – mesélte – igen lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom – folytatta eltűnődve -
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.